Soproni Egyetem nótáskönyve

Tartalomjegyzék

Üdvözletek, himnuszok

A Praeses dala

Dal az elnökhöz

Bányász himnusz

Erdész himnusz

Kohász himnusz

Faiparos himnusz

Gépész himnusz

Gépész himnusz

Geodéta himnusz

Sza-, sza-, szakestély

Elnökválasztásra

Fiúk, ha majd remeg kezemben

Az öreg diák dala

Vendégköszöntő

A vendégekre

Tisztelet a bányász szaknak!

Üdv az erdésznek

Öntésznóta

Geológus induló

Szőke deszkaszál

Geodéta induló

 

Bányász himnusz

 

 

 
Szerencse fel, szerencse le;
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
Bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk. Ő megsegít reméljük!
Te kisleány ne bánkódjál,
Bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,
Szerencse fel, szerencse fel!

 

Bányász himnusz: A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő "Aki a párját keresi" című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a XIX. sz. eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: "Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her..." (Selmec 1837). Valószínűleg "A bányarém" című regényes daljáték (Szerdahelyi-Vachot 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája 1880 körül alakulhatott ki. Nem tudjuk, hogy mikor fordították szlovákra, de ma a felvidáki bányászok is himnuszként éneklik.