Soproni Egyetem nótáskönyve
Tartalomjegyzék
Üdvözletek, himnuszok
A Praeses dala
Dal az elnökhöz
Bányász himnusz
Erdész himnusz
Kohász himnusz
Faiparos himnusz
Gépész himnusz
Gépész himnusz
Geodéta himnusz
Sza-, sza-, szakestély
Elnökválasztásra
Fiúk, ha majd remeg kezemben
Az öreg diák dala
Vendégköszöntő
A vendégekre
Tisztelet a bányász szaknak!
Üdv az erdésznek
Öntésznóta
Geológus induló
Szőke deszkaszál
Geodéta induló
Bányász himnusz
Szerencse fel, szerencse le;Ilyen a bányász élete.Váratlan vész rohanja meg,Mint bérctetőt a fergeteg.Nem kincs után sóvárgok én,Bányász kislányt óhajtok én.Bányász kislányt óhajt szívem,Ki szívében bányász legyen.És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,Isten kezében életünk. Ő megsegít reméljük!Te kisleány ne bánkódjál,Bányászként halni szép halál!Egekbe szállani fel, fel Szerencse fel,Szerencse fel, szerencse fel!
Bányász himnusz: A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő "Aki a párját keresi" című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a XIX. sz. eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: "Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her..." (Selmec 1837). Valószínűleg "A bányarém" című regényes daljáték (Szerdahelyi-Vachot 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája 1880 körül alakulhatott ki. Nem tudjuk, hogy mikor fordították szlovákra, de ma a felvidáki bányászok is himnuszként éneklik.